4.(le)fejezet

 Mint az köztudott, Dzsémsz nem bírja sokáig lány nélkül, ezért bepattant IL2-Sturmovik márkájú világháborús gépébe, és száguldott a levegőben. Amíg a daru vitte. Aztán letette. S Petrovics irtózatos káromkodás közepette előmászott gépéből, ami nem gép volt, hanem gépnek álcázott salakanyag. Szóval Dzsémsz ment -khm- „útitársat” keresni. Belépett az első útjába eső kocsmába, de ki is lépett, lévén a dózer már elvitte a hátát.

S mivel itt nem is volt a közelben kocsma, ezt az apró incidenst felejtsük el. Dzsémsz bérelt egy új, egysebességes kontrafék nélküli biciklit vala, a régi tönkremenvén vala hevere egy út szélén. Ámen. A régi biciklit meg Isten nyugosztolja. Meg Bondot is, mert beletaposott egy fűszálba. Nem, ez most nem álca: hanem nemzeti park. No, gyütt a Grínpísz, oszt aszonta: „Disz fűszál iz megdöglött. Diszért juh mászt péj lotofmáni.”

Ez magyarul annyit tesz, hogy dögölj meg a fűszállal együtt, ha nem adakozol budai villáddal. De mivel Dzsémsz nem rendelkezet budai villával, de még kanállal sem, így budai palotáját kellett átadnia. Így is megúszta a súlyos cookienrúgást. Mer’ Bondnak volt ám cookija: csak már elvitte az orosz atomtorpedó.

 Na most hogy a „titkosügynök” cookie letárgyalva, a kaland folytatódik. Dzsémsz bepattant szolgálati golfautójába, és titkosügynöknek álcázva magát kijutott az összekuszálódott kisleánycopfok csomópontjába, hol a rózsaszín masnik egy adag vécépapírrá tömörül, hol ez az „izgalmas” baromság véget fog érni, a híres-neves városba, Károlyka Váriba, ahol már várta őt a Betonszívű ember és fiai Bt. Belépett az útjába eső kocsmába, pontosabban egy savasgödörbe. De mivel istenmódban játszott, és a kalandban amúgy is a Spectator szerepét tölti be, s ő halhatatlan übercoolbond, ezért ki is lépett belőle. Na, ennyi baromságot én még nem írtam le egy évben! Ennyit erről. Szóval Dzsémsz Vartburg limuzinjával hatásosan megérkezett Karolyvariba. Már várta őt a díszes ünneplő sereg: az egész város lakossága ott volt, kezükben kiegyenesített csövű shotgunnal és egyéb népi szerszámmal.

 Na ez a megmozdulás szíve mélyéig meghatotta Bondot, aki szeretete kinyilvánításául hippinek álcázott gépfegyverével lekaszálta a tömeget. Az utca kihalt volt, csak a döglött döglegyek döglődő zümmögése hallatszott. A szívmelengető akció után Dzsémsz elgyalogolt „kollégája”, Sanyi házához. Baltájával bezörgetett az ajtón, mire egy unott férfihang kiszólt:

- Ki az?

- Én!

- Kicsoda?

- Izé… honnan tudhatnám, mi a nevem?

- Hagyjuk – felelt megadóan Sanyi, és kirobbantotta az ajtót.

 Szóval Dzsémsz bemászott a kis ajtón a kis házba. Sanyi ott állt az ablak mellett, kezében egy lángszóróval.

- Mit akarsz? – kérdezte.

- El kell jutnom Jekatyerinburgba. Hallottam, neked van egy, khm, kocsid.

- A francba… akarom mondani, persze, örömmel elviszlek oda. Akár már most is indulhatunk!

- Felőlem….

- Hozom a kocsit! - -azzal Sanyi elrohant a hátsó ajtó felé, ami persze nem volt, ezért szitkozódva futott el a másik irányba. Dzsémsz eközben rágyújtott a gázolajnak álcázott cigarettájára. Hallani lehetett, mint ordibál Sanyi a szomszéd nénikével, hogy már megint elállta az egész négysávos falusi utcácskát. De egy-öt hat nap múlva már jött is. Dzsémsz kinn állt az úton, és várta a „kocsit”. Már látni lehetett a jellegzetes kerek fényszórókat, a papírmasé karosszériát és a kilométer hosszú szmogfelhőt. Ez nem lehet más, mint egy Trabant. Sanyi teljes gázzal hajtott Bond felé (értsd: lejtett az út).

 Már csak tíz méterre volt Dzsémsztől, de nem fékezett. Bond felkenődött a lökhárítóra, mint német tiszt a zsírpapírra. A Trabant pedig csak száguldott tovább. Dzsémsz a lökhárítón, zsernyáktrabik az antizsernyák trabi mögött. Sanyi kihajolt a tetőablakon, és gépfegyverével szétlőtte a zsernyáktrabikat. Aztán jött a kanyar… „Száll a trabi, fenn az égen…”- szól a román gyermekdal is. Na ha nem is száll, azért egy fában csak fennakad. Sanyi kiszáll, és belerúg a „kocsi” romjába. Dzsémsz csak erre várt: lekapta a lökhárítót, egy triplaszaltóval felkelt, és elkezdte szép szabályosan péppé hasogatni Sanyi fejét.

- Gaz áruló! Halál a köztársaság ellenségeire! – ordította.

- Mennyé’ má’, te francija forradalmár! – ordította Sanyi, és gépfegyverével megpróbálta széjjellőni Dzsémszet. Hehe. Persze hogy nem sikerült. Dzsémsz kikerülte a golyókat, majd egy utolsó csapással elválasztotta Sanyi fejét a testétől. Hősi tette után Bon összeesett, és minden sebéből vérezve meghalt.

 Csak vicc volt. Most infúzión fekszik a kórteremben, és micimackó képregénynek álcázott férfimagazinokat olvas. És egyszercsak rájön a röttyhetnék. Letépi az infúziót, és kirohan a folyosóra, a WC-hez. Éjjeli tíz óra. Klozet zárva. Meg kell találni a Kulcsost. De ezzel nincs egyedül: Józsi bácsi is a folyosón van már. Jön a lift. Kilép a kulcsos. Bond és Józsi egyszerre kezdenek el futni. De Dzsémsz gyorsabb volt: fél kézzel visszadobja a nővért a liftbe, és leküldi a pincébe. Másik kezével Józsi bácsi ökölcsapásait védi ki.

-Én Józsi tata vagyok! – mondja, és elkezdi csépelni Bondot a járókeretével. A kórtermek ajtói kinyílnak, és taták özönlenek be. Petrovics a bullet time használatával kivédi a támadásokat, és ellentámadásba lendül. A taták sorra hullanak darabokra. Aztán jön a főorvos. Smith főorvos úr. A harc folytatódik. És ekkor Dzsémsz megpillant egy gépfegyverállványt a folyosó túloldalán. Pankrációs trükkjeit bevetve átnyomakodik ellenségei tömegén, és egy ugrással ott terem a fegyver mögött. Ratatatatatata! A sok tata és Smith főorvos úr cafatokban távoznak a kórterem irányába. Dzsémsz lerohan hús emeletet lépcsőn, egészen a pincéig. A Kucsos nővér még mindig ott van. Petrovics kitépi kezéből a kulcsot, és most fölfelé rohan húsz emeletet. Hiába, a sportszelet még mindig kifejti hatását Bondon.

 És végül Bond megérkezik a klozethez. Benyit az ajtón, és az egyik fülkéhez rohan, kiröttyenti a beleit, oszt indul is tovább Jekatyerinburg felé.

***

 A Jekatyerinburgi autópályán Dzémsz elemében érezhette magát kempingbicikliével: csak úgy száguldott. Alig öt perc önfeledt száguldás után egy csapat rendőr szegődött a nyomába. A Chevrolet zsernyákautók ott vijjogtak a „titkosügynök” mögött. De beérni, azt nem tudták. Ám az egyikük, akinek a kocsija láthatóan gyorsabb volt, mint a többieké, már majdnem egy vonalban haladt vele. Le akarta szorítani a kempingbiciklit, de Bond félrerúgta az autót, ami átrepült a szemközti sávba. És ekkor feltűnt egy rendőrkordon: a zsareszkocsik és a barikádok elfoglalták mind az egy sávot. Bond beletaposott a pedálba. A küllők felizzottak, a kempingbicikli elérte a fénysebességet, és átsüvített a kordonon, lángoló lyukat vágva egy tankon. A kempingbicikli megint normális sebességgel haladt. Lövések hallatszottak. Dzsémsz felnézett az égre, és meglátta a két TIE vadászt, ami őt követte. A bicikli X-csomagtartóját kinyitotta, így használhatóvá vált a tegnapi újságnak álcázott hangtompítós kultúravető.

 Petrovics leszedte a két gépet, aztán megsemmisítette a Halálcsillagot, majd folytatta útját Jekatyerinburg felé.

Vége a 4. Fejezetnek!