Dzsémsz Petrovics Bond

Golden h(eye)

-Jó reggelt, Vietnám! – kiáltotta Dzsémsz, mikor kilépett a repülő ajtaján, amivel idáig, Budapestig jött. Ám sajna, miután lelépett az utolsó rozsdamentesműanyag acéllépcsőfokról, a Duna higanyárjába esett. Talán ha nem a Lánchídon szállt volna le. Bár a pár évvel ezelőtti Amerikai incidenshez képest ez semmiség. Ott egy egész háború robbant ki miatta, itt csak néhány ház fala.

A higanyár továbbsodorta, ám egy szupertitkos ügynök útja nem lehet ilyen kényelmes: a magyar honvédség sugármeghajtású légpárnás tankjai (közismert nevükön: ladik) föld-levegő-tűz-víz-repülő rakétái már karfiolfülei mellett süvítöttek el. Bond érezte: ebből világháború lesz! Mihamarabb Pearl Harborhoz kell jutnia, hogy megakadályozza a csodálatos Amerikát fenyegető globális veszélyt. Amerika el fog bukni, hacsak nem kapja meg a magyar honvédség légi támogatását. Ám most az elsődleges probléma azzal van, hogy a honvédség azt hiszi róla, hogy a Nyóckeri Szkinhead Kendertermesztők (NSZK) tagja, de ami még rosszabb: lehet, hogy azt feltételezték jótékony tudatlanságukban, hogy ő a Náci Disznók Közösség (NDK) tagja. Ha ebbe a két lázadó csoportba nem is, de a CIA-ba (Cián Innen az Aranybányából) és az FBI-ba (Fuck Budapest Internationally) igen. Ez a két roppant hasznos, nemzetközileg elfogulatlan szervezet – mint az neveikből is látszik – csak Magyarország javát akarja, ezért is csodálkozott Dzsémsz az agresszív fogadtatáson.

De nemsokára kiér az országhatáron. Ha a honvédség kegyetlen harcosai oda is követnék, az nemzetközi válságot robbanthat ki. Akkor aztán kész a baj: hőn szeretett hazájának vége, s akkor halhatatlanság ide, halhatatlanság oda, ő sem tengetheti a megszokott békés életét.

A folyó tovasodorta házak, dobozok, hulladéklerakók, egy hatalmas gombafelhő mellet, mikor megkapaszkodott egy égett „Paks” feliratú táblába. Innen jó célzás nyílt a parton álló/ülő/fekvő/részegenhortyogó rendőrkordonra. Hatlövetűjével szépen megsorozta őket, majd végül felmászott a töltényhüvelyek által képzett úszó szigetre. Ezzel kimászott a csávából, a gyengébbek kedvéért megemlítem, hogy a Dunából is. Beállt a töltényhüvelyekbőlállófaszakisbazinagyóceánjáró fedélzetére. Befarolt a Büdös-árokba, átvágott az NDK főbázisán, a kiserdőn, majd megérkezett Mucsába. Ám itt vette észre, hogy a hajóban nincs fék. S hirtelen a vízből előbukkant Atlantisz.

***

Az ezután történt dolgokról részletesen tájékozódhatunk az erről szóló filmből. Azt viszont ott sem láthatjuk, amint Dzsémsz láthatatlanná vált, és a moslékba ugrott. Felkapaszkodott Atlantisz magas, rózsaszínlila falának tetejére, ahonnan beláthatta az egész Mucsai agglomerációt. Ám itt váratlan fordulat következett be életében: Atlantisz ugyanis nem létezik, úgyhogy ő nem is Atlantiszban, hanem Középföldén volt. Feltápászkodott a redvás betonföldről, s jól beverte fejét. Nem volt máshol, mint ZsákFos Bimbó rezidenciáján. A hálószobából furcsa zajok és nyávogás szűrődött ki, így csendesen káromkodva kilopakodott a nappaliba, és az egyik etetőszékben rágyújtott ópiumpipájára. A füst lassan szállt a vastag műanyagplafon felé.

-Bazze’! – hallatszott az üvöltés a hálószoba felől – Édes cicám, asszem Gandi bácsi van itt, hát megnézem a vén suttyót, oszt minygyár jüvök vissza.

Azzal ZsákFos Bimbó kilépett bélszínű hálóingében.

-Nade Gandi! Aszittem már sose érsz ide. Na mi van azzal a kretén Frodóval? Remélem bevette, hogy felköltözök városba.

-Persze, hogy be. Jó ötlet volt a bizsut rábízni hogy vigye el a Feri Hegyére. Micsoda látvány lesz, mikor a fémdetektor elkezd majd csipogni, az őrök pedig megtalálják majd a gyűrűnek álcázott páncélöklöt.

-Kackachehe – felelte Bimbó

-Na, majd később még visszajövök. Meg kell nézzem hogy állnak a dolgok Széleföldén. Épp Japánba tartok.

Forró pofonokat és pénzt váltottak, majd Petrovics kilépett a ZsákFos-putriból.

***

Másnap jövőre már Széleföldén járt. Az ügynökség helikopterrel leszállította kempingbiciklijét Bukarestbe. Ez némi gondot okozott a parádé miatt, ám végül Peti bácsi pajtájában elrejtették. Kétpercnyi gyaloglás után már lehetett látni az élénkvörös színre mázolt vasbetonházikót. A ház előtt ott ált Peti bácsi kedvenc meggyfája, mi az egykori narancsfa helyén nőtt a minap. A narancsfát ifjabb Peti bácsi vágatta ki Peti apó tiltakozása ellenére, még mielőtt belépett az ügynökségbe.

Dzsémsz belépett a celluxaltapasztottcelluóz ajtón. Peti bácsi ott állt, kezében vadászpuskával. Mögötte a falnál ott sorakozott a koreai hadsereg. „Ebből baj lesz” -gondolta Bond – „De legalábbis jókora teddymaci-gyár”. Ám miután végigspekulálta az ingatlant, arra jutott, hogy ez a biznisz nem éri meg a szervezetnek. Így megfordult és kilépdelt az ajtón. A puskagolyók elsüvítettek a hónaljmirigyei között. Ám mivel a hang késett egy picit, mert rosszul volt leprogramozva, Dzsémsz csak percekkel később tudta meg mi készült ellene. Ekkor hirtelen megpördült sarka körül, és beugrott az árnyékba. Szerencsére volt nála egy nejlonzacskó, így 99% a győzelem. A katonák szétszéledtek az erdőben, s mind őt keresték. Egy százas csoport elhaladt Bond mellett. Ő nem hezitált. A zacskóval megfojtotta a középső embert.

-Hékás! Ezt a mant meghuntolták! – kiáltott fel az egyik, és belerúgott a hullába. Dzsémsz ekkor lepattintott egy faszilánkot a mellette ágaskodó fenyvesből. Ezzel spontán kibelezte a maradék 99-et, majd elszedte sarlóikat és kalapácsaikat, s újonnan szerzett fegyvereivel jól megveregette a fenyvest. Mind a maradék billiónyi katona meghallotta a neszt, és ahhoz az árnyékhoz csődültek, ahol ügynökünk sunyított. Több mint 11mm-rel kigúvasztották szemüket, de nem láttak semmi mozgást. Szép sorba, egyesével távoztak, így nem is vették észre, amikor Petrovics sarlójával kitépte egyesével a gerinceiket, majd hulláikat a susnyásba hajította. A katonák szép lassan elfogytak, ám egy nem várt fordulat következett ekkor be.

Peti bácsi ugyanis időközben mutáns disznóvá változott. Dákóját lágyan lengette a friss tavaszi szellő. Kezében a Marika sufnijából lopott import láncfűrész csillámlott a lemenő nap bíboros fényében. Dzsémsz szeme sarkában megjelent egy zöld csík, felette a Pigssy felirattal. Ez már nem tréfadolog!

A láncfűrészes disznó Bondra vetette magát. A fűrész belemart húsába, kitépte bordáit, gerincét, letépte mindkét kezét és lábát, fejéből csak undorítóan gyönyörű csonk maradt. Ám az „sv_cheat” és a „/god” ellen semmi remény nincs. Pigssy hátraugrott, látva hogy az ügynök végtagjai újranteremtődnek. Ez lett a veszte: beleesett egy görényverembe. Elhajította láncfűrészét, hogy kapaszkodhasson, s ne hulljon alá a végtelen mélységbe. Ám Petrovics egy szépen ívelt láncfűrészsuhintással elválasztotta a kezeket a testtől, így a disznó aláhullt, míg kezei örökkön ott virítanak kerek erdő mélyén.

***

Az akció után Dzsémsz megkereste furmányos módon elrejtett kempingbiciklijét, amit az NDK gyártott. Bezzeg ha az NSZK-ból rendelt volna, azon pedál is lett volna. De ahhoz nem adtak ajándék cipősszekrényt 4 cipő számára. Mondjuk ehhez sem. Mindegy. Míg mi elkanyarodtunk a főszáltól, Petrovics elkanyarodott az útról, s hegyen-völgyön-susnyáson átvágva Bukarest-metropolisz agglomeráció felé tartott. Rákanyarodott a sztrádára. Az út csak úgy porzott mögötte. Keréknyoma örök időkön át ott marad a sárban. Ma is megtekinthető, Tiszának hívják.

Egy pillanatra megállt, s ellenőrizte szuper lézeres-műholdas-infrás-kékfogas radarját. Hol is van? Ja, persze. A Blairwitch susnyarengetegben. S ekkor lépteket és zihálást hallott. Rálépett a pedálra, s meg sem állt addig, amíg a Bukarest Parádé veszélyesen közel nem volt. „Micsoda félelmetes horror volt ez, phew!” -gondolta, amint lecsatolta rózsaszín bukósisakját, ami mellesleg csak álca volt, mert nem is műanyag, hanem rozsdamentes beton, és nem is bukósisak hanem egészséges fejbőr.

Előkészítette plazmavető lézergépágyúját, minden eshetőségre felkészülve. Ahhoz, hogy eljusson Pearl Harborba, találkoznia kell egy beépített ügynökkel, Annuskával.

***

Lassan lopakodott az égbetörő panelházak között. Itt-ott csecsemők sétáltatták tarancsuláikat, másutt lángszórós Chauchesquk mászkáltak. Dzsémsz betért egy szemetesbe, hogy ott várja be az estét.

Mikor a nap alászállt, s feljött a hold keskeny sarlója a kalapács csillagkép előtt, kiásta magát a rárakódott humuszból, s a kettes épület B lépcsőházába sietett. Lézerpuskájával szétnyiszálta a zárat, majd belépett a gyéren megvilágított helységbe. Elkezdte számolgatni a téglákat. Balról a huszadik a negyedik sorban. Hamarosan megtalálta. Előkapta dákóját, és megkocogtatta a téglát.

-Aj, Dzsémsz! Már az orromba is? – kérdezte egy elgyötört női hang. A beépített ügynök volt az.

-Jól van, na. Az a Kelemen jó munkát végzett, az orrod hegye se látszik ki. Amúgy már nem először megy az orrodba. – felelte Dzsémsz – De most nem ezért jöttem.

-Tudom, tudom. De ahogy megijesztettél, elszakítottam a nadrágom.

-Nem baj, a beton gyorsan köt. De most meg kell tudnom, hogy hol van a kijárat.

-Majd az Orákulám megmondja. Itt lakik két sarokkal odébb, a tejesboltban. Tudom, hogy nem szívleled a vén ringyót, de csak ő tudja, merre kell menned Pearl Harborba.

Léptek hallatszottak. Valaki belépett.

-Pszt! Ne beszélj hangosan arról, hogy nekem Pearl Harborba kell mennem, és hogy titkos ügynök vagyok Amerikából, és hogy én tudom, hol vannak a szuperlézeresműhold tervei!

-Jó, jó, Petrovics elvtárs. Meg sem említem többé, hogy Pearl Harborba tartasz, titkos ügynök vagy Amerikából és hogy borotválod az orrlyukadat – nyugtatgatta Bondot Annuska – hogy vannak a gyerekeink?

-A kőszívű asszony fiai? Remekül. A Richard rich lett, a többiekről már rég nem jött hír. Nem kellett volna a mór kémet rájuk ereszteni.

-Igen. No, jó utat Dzsémsz. Egyél sok répát, abban van a vitamin.

-Kösz, nem. De ha valakinek látom a répáját, megmondom neki, hogy kocogtassa meg a negyedik sor huszadik tégláját, hogy ne legyen vitaminhiányod. Én már így is túl sok vitamint nyerek a menzából!

Azzal hidegen elbúcsúztak. A hallgatózó emberke kikapcsolta a diktafont, és elegánsan távozott Boeing 747-esével, egyenesen Amerika felé.

***

Az Orákulám házában tömény égettgumi-szag terjengett. Itt ott elszórt negrók szopogatódtak bele a vastag perzsaszőnyegbe. Az idős hölgy egy hokedlin ült, és mélyeket szippantott az ópiumból.

-Vaze, Dzsémsz, ez jó. – mondta, mikor Bond belépett a hasábokra szaggatott burgonyakapun.

-Gratulálok, mama. Nem hippipipázgatni jöttem ide. Szükségem van egy repülőre, amivel Pearl Harborba mehetek, ami szigorúan titkos.

-Jól van, Neo.

-Mama, én vagyok az, Dzsémsz. Neo tavaly nyáron meghalt hepatitisz bében.

-Ó, igen. Emlékszem, milyen jó fiú volt. Mindig elfogadta a cukrot, de aztán nem volt szívem szobára vinni.

-Jó, jó. Gratulálok. Nekem se cukor se hippipipa nem kell. Csak egy repülő, amivel megakadályozhatom a világháborút és megmenthetem a Földet.

-Jól, van na. Az ráér. Most viszont segíthetnél nekem karácsonyi sütit sütni. Aztán ha kész (a karácsonyi sütit bő 1 évig készítik – az író), kapsz egy repülőt.

-Mama, én erre nem érek rá! Hol találhatok valami járművet?!

-A sufniban ott van Józsi bátyád traktorja. Vidd el azt.

-Köszi, mama. További jó szórakozást! – fejezte be Petrovics a beszélgetést, s hopp, kiugrott az ablakon.