12. fejezet

Es� �s f�

 Az arcomra csorg� v�z keltett fel hossz�, k�nyszer� �lmomb�l. Ilyen tiszta vizet m�g soha nem �reztem testemen. Ajkaimr�l becsordult a ideg, j�les� ned� sz�raz sz�mba. Arcomat friss leveg� sz�r�totta, nem olyan, mint a f�ld m�ly�nek �porodott szag� d�gszaga. Felnyitottam szemh�jaimat, s halv�ny mosoly �lt ki arcomra. Kint vagyok, a haland� vil�gban. Semmi k�ts�gem sincs efel�l. Teljesen olyan volt, mint ahogy ap�ink azt lerajzolt�k �s versbe szedt�k azt a Keeperek Nagyk�nyv�ben. Esett az es�, elmosta a v�rt k�r�l�tt�nk. A csat�t megnyert�k, b�r nem tudom, hogyan lehets�ges ez. Fel�ltem, �s k�r�ln�ztem. Egy z�ld r�ten �lt�nk, t�rdig �r� f�ben. A t�volban f�ves domboldalak, m�g�tt�k h�f�dte hegycs�csok t�nnek fel a k�db�l. M�g�ttem egy romos katedr�lis hamvai. Meg kell tudnom, ki �lte t�l a csat�t. Nem sokkal t�volabb t�z lobogott. M�gikus volt, mert az es� sem oltotta el. K�r�tte �t-hat alak. Felkeltem a nedves f�ldr�l, �s fel�j�k indultam. Ismer�s arcok: Eromoth, k�t Misstress, egy Goblin �s egy Harci M�gus. Ennyien �lt�k t�l a harcot, Mint k�s�bb kider�lt, nem eg�szen. Amint megl�ttak engem, el�m siettek. Eromoth csak ennyit mondott:

-Siker�lt.

-Igen. L�tom hogy siker�lt. De milyen �rakat fizett�nk ez�rt?

-Nagy �rakat, felbecs�lhetetleneket. A harcban sokan elestek, s tal�n mis is ott hagytuk volna a fogainkat, ha nem menek�l�nk el id�ben. Nem volt t�l dics� harc, de most nem is ez a fontos. Kihoztunk t�ged is a m�lys�gb�l. L�nyeink k�z�l is csak azok �lt�k t�l, akik id�ben kereket oldottak. Kijutni pedig csak n�h�nyan tudtak. Azok, akik id�ben �szrevettek minket. De kint vagyunk, �l�nk, eg�szs�gesek vagyunk. �s most ez a legfontosabb.

-Nem. Nem ez a legfontosabb. Ne mondj ilyen h�si sz�vegeket nekem, mert �gyis tudom hogy most nem igaz. �n nekem m�r elegem van ebb�l az eg�sz gener�ci�b�l. K�t �rul�st meg�rni, �s mindk�t alkalommal olcs� tr�kknek d�l�k be… sok ez nekem. T�l sok is tal�n. Ennyi m�r el�g volt. Most a legfontosabb a bossz�. Ha �letem �r�n is, de elpuszt�tom a kir�lyt, �s v�r�ben fullasztom meg h�rom fi�t.

-Mi�rt ebben a sorrendben tenn�d? Nagyobb hasznot jelenten�nek a hercegek, ha elv�gezn�nk rajtuk a V�gzet Ritu�l�j�t, �gy hatalmas er�re tenn�nk szert. �gy k�nnyen eltehetn�nk ellens�geinket l�b al�l.

-Rendben. H�t legyen �gy. Els� dolgunk, hogy elraboljuk a kir�ly csemet�it. �gy, hogy arr�l ne szerezzen tudom�st a kir�ly. Egy h�scsapatot k�ptelenek lenn�nk legy�zni, am�g ilyen gyeng�k vagyunk. �s a mi hal�lunk v�gzetes lenne a Keeperek nemzete sz�m�ra. De nem hib�zunk. Nem engedhetj�k meg magunknak. Egyenl�re er�s�dn�nk kell, �gy ki�lvezhetj�k e vil�g sz�ps�geit. Hab�r ez a sz�ps�g nem vetekedhet a mi Dungeonjainkkal, �s vizeink is szebbek voltak, mint ez itt. Sz�p vil�g, de nem a mi�nk, m�g egyel�re. Nem sok�ig tart m�g ez az �ldatlan �llapot.

 Mindenesetre az�rt �lvezt�k az �j k�rnyezet sz�ps�geit. Caranloth is t�l�lte a harcot persze, de � �pp vad�szni volt, amikor �n Eromothtal besz�ltem. K�k �g, z�ld f�, gy�ny�r� naplemente, a csillagos �g… minden olyan �j sz�munkra. S egyszer tal�n ez mind a mi�nk lesz. Bizony�ra.

 �p�tett�nk m�g egy kis kunyh�t is magunknak, az erd� perem�n. Az als� fel�t a katedr�lis szikl�ib�l, a tetej�t �s az ajt�t az erd� f�ib�l k�sz�tett�k. Az es�t�l megv�d, aludni is lehet benne: mi m�s is kellhet m�g? Az erd� ell�tott minket h�ssal, vadakban nem volt hi�ny.

 Eromoth-tal j� bar�tok voltunk. � �ltal�ban szobr�szi tehets�g�t fitogtatta, kezei k�z�l t�bb remekm� ker�lt ki. Caranloth napjai nagy r�sz�t a k�t Misstressel t�lt�tte a foly�n�l. A v�z k�zel volt, ott f�r�dtek mindig a b�jos le�nyok. Sokat n�ztem Caranlothot, s m�r-m�r v�gyakoztam, hogy �n is ott lehessek mellette a v�zben, �s �tkaroljam, �s… de nem szerethettem. Senkit sem szerethettem soha. Erre tan�tott ap�m �s tan�t�mesterem is. A szerelem az �sszer�s�get keresztezi, �s ez m�r r�g nem l�tott Dungeonom veszt�t jelenten�. De mi van, ha m�r elesett a Dungeonom? Ha Nemesis, vagy egy m�sik Keeper hord�i elfoglalt�k? Lehet, hogy m�r csak mi �l�nk a kol�ni�nkb�l? Val�sz�n�.

 A m�ltnak v�ge, a Dungeonok ideje elm�lt. Most a haland� vil�gban kell bizony�tanunk r�termetts�g�nket. Mindenek el�tt egy hadsereget kell toboroznunk. �s most se port�l, se semleges kol�ni�k. Meg aj�nd�k l�nyek sincsenek. Neh�z lesz. De tal�n meg�ri. Uralhatjuk majdan a vil�got, a haland�t �s az alvil�got is. De mindenhez hatalmas, er�s sereg kell. Egy emberrabl�shoz nem gyilkol�g�pek, hanem ink�bb csendes, �szrevehetetlen orvgyilkosok kellenek. A szerencse pedig ism�t mell�nk �llt.

13. fejezet

Dummerek

 Egyik vad�szatunkon a sors kez�nkre j�tszotta a megold�st. �pp az erd� legs�r�bb r�sz�t j�rtuk, mikor a f�k hirtelen, �tmenet n�lk�l ritkulni kezdtek. Pedig az erd�nek m�g nem lehetett „v�ge”, �gy ez csak egy kis tiszt�s lehetet. Nos a m�retben t�vedt�nk csup�n. Amint kil�pt�nk a boz�tb�l, el�gg� elcsod�lkoztunk az el�nk t�rul� l�tv�nyt�l. Egy v�ros. Hatalmas v�ros. K�r�s-k�r�l �sidei f�k, vastagok, mint egy �ri�s-kol�nia �ssze�lelkezve. S a f�kon fenn fakunyh�k. A t�rzs k�r�l fap�rk�ny, amit f�gg�hidak k�tnek �ssze a tiszt�s k�zep�n �ll�, legvastagabb f�val. A falu t�bb emeletes, a h�zak egym�sra �p�ltek. Az esti s�t�tben is j�l l�thattuk az esti s�rg�s-forg�st a hidakon, mivel minden ki volt vil�g�tva f�kly�kkal. Beljebb ment�nk a tiszt�sra. Ilyenr�l nem �rtak �sap�ink sem. Mikor �pp az erd� �s a k�zponti fa k�z�tt f�l�ton lehett�nk, amikor egy m�ly, kem�ny hang d�rrent r�nk.

-�llj, ne mozduljatok!

A v�ros lak�i odafentr�l ugyanis id�k�zben �szrevettek minket, s �gy lem�sztak a falub�l, hogy mi nem vett�k �szre �ket! Csod�latos l�nyek ezek. B�r�k sz�rke, legt�bbj�k tetov�lt. Szemeik v�r�sek, n�hol l�tni egy z�ld szem� egyedet is. �lt�z�k�k k�nnyed, nem hasonl�that� a mi vastag, neh�z ruh�inkhoz. Meg�lltunk, �s gyorsan felm�rt�k a helyzetet. K�rbevettek minket.

-Kik vagytok? – k�rdezte az a l�ny, aki im�nt meg�ll�tott benn�nket.

-�n Arani vagyok, �k pedig Eromoth �s Caranloth. Keeperek vagyunk, a D�li �s �szaki tartom�nyok al�l.

-Keeperek. Az nem lehets�ges! A Keepereket Erellion lez�rta a f�ld m�ly�re!

-Nem, t�ved�s. Erellion csak megpr�b�lt bez�rni minket. De itt vagyunk. Tal�n el�g bizony�t�k lenn erre Keeperi kardom? – azzal el�h�ztam a fekete peng�j�, hossz� szably�t. A l�nyek el�multak. Az im�nti „t�rgyal�partner�nk” k�zelebb l�pett, �s v�gigsim�totta ujjait az �les peng�n. Nyomban friss v�r serkent ujjaib�l.

-Ez itt egy Keeper kardja. Ti pedig t�nyleg Keeperek vagytok, el kell hinn�nk. Nos, khm, mi Dummerek vagyunk, a S�t�t Elfek haland� lesz�rmazottjai. �n Glaron vagyok, �s ha b�rmiben seg�thetek, sz�ljatok.

-Rendben van, Glaron. Akkor csatlakozzatok hozz�nk a kir�ly elleni hadban.

 Na ett�l a k�r�st�l azt�n el�gg� megszeppent a sok k�r�nk gy�lt Dummer.

-Nagy k�r�s… de a szavamat adtam, hogy seg�tek. Meg kell t�rgyalnom a dolgot a legf�bb vezet�kkel. A kir�lyt m�r mi is r�g megt�madtuk volna, de a m�gusok ellen nincs es�ly�nk. De ti tal�n tudtok var�zsolni…

-Igen, tudunk – azzal egy var�zslattal egy kupac aranyat var�zsoltam oda a l�ba el�.

-�, igen. Mindent meg fogunk tenni az �rdeketekben. A t�rsaim majd adnak nektek enni, �s megmutatj�k a szob�jukat.

-K�sz�nj�k nagylelk�s�gedet, Glaron. Rem�lem siker�l megegyez�sre jutnunk.

-B�zom benne. De most k�rlek hagyjatok elmennem a vezet�k�rt.

-Term�szetesen – z�rtam le a besz�lget�st. Egy Dummer elvezetett minket az egyik f�hoz, ahol egy k�t�lh�gcs�n lehetett feljutni a faluba. Felm�sztunk, s mindj�rt a m�sodik h�zba betess�kelt minket.

-Itt fognak lakni, am�g a vezet�k d�nt�st hoznak. �lelmet a szekr�nyben tal�ltok.

-K�sz�nj�k seg�ts�gedet – hajoltam meg, �s szertart�sosan egy zacsk� aranyat adtam vezet�nknek. � moh�n ny�lt �rte, �s igyekezve elsietett a m�sik h�z fel�.

 K�nyelmes h�zik� volt: n�gy �gy volt benne, puha selyemmel bor�tva. Volt m�g egy asztal, k�t t�l �s egy szekr�ny. A szekr�nyben sajt �s ny�lh�s volt, ebb�l b�s�gesen megvacsor�zhattunk. R�g ett�nk ilyesmit: a vadakat nyersen fogyasztottuk el, sajtr�l pedig nem is �lmodtunk. Rem�lt�k, a b�lcsek kedvez� d�nt�st hoznak sz�munkra. Val�sz�n�, mert b�r �gyesen eltakart�k �s �lc�zt�k, de bizony igencsak szeg�nyek voltak ezek a Dummerek. P�nz, az meg ugye, van nek�nk �pp el�g, jut m�g nekik is. Ez biztos�totta siker�nket. Ha nincs harc, nincs arany. De ha harcolnak…

 M�g mindig nem �rtem, hogy k�pesek ezek a l�nyek elt�nni �s l�thatatlanul mozogni. A S�t�t Elfek is k�pesek l�thatatlann� v�lni, de �gy mozogni, azt m�r nem tudnak. Ez a faj fejlettebb volt n�luk, k�ts�gtelen. Nek�nk pedig �pp ilyen l�nyekre van sz�ks�g�nk: l�thatatlanok, gyorsak, �gyesek, �s n�mi p�nz�rt �lni is tudnak. Ha ez a n�p mell�nk �llna, az maga lenne a f�nyerem�ny, a gy�zelem pedig biztos�tva volna sz�munka. A Dummerek pedig helyesen d�nt�ttek.

 M�snap Glaron bel�pett a szob�ba �s k�z�lte vel�nk a h�rt: a b�lcsek mell�nk adj�k minden harcosukat – n�mi p�nz fej�ben persze. Nincs gond, teremtek nekik egy zs�k gy�m�ntot, azt�n boldogan �lnek, am�g meg nem halnak. Azaz a nagy harcig. Itt nincs mit sz�p�teni: p�nz�rt megvett�nk egy seregnyi �letet. Ha meghalnak, a b�lcseket nem �rdekli: a p�nz m�r az �v�k. Ha meg t�l�lik, az viszont el�nytelen a b�lcsek sz�m�ra, mivel �gy nekik kevesebb arany jut. Azaz a b�lcsek sz�m�tottak a sok hal�los �ldozatra.

 M�snap ak�r el is kezdhetj�k a hadm�veletet. A terv a k�vetkez�: a f�ld alatt megk�zel�tj�k a v�rat, �s bejuttatjuk a Dummereket. �k kiirtj�k az �rs�get, mi pedig elraboljuk a hercegeket. Az �r�k hull�it elt�ntetik a Dummerek, �s mi olyan ill�zi�t var�zsolunk h�s harcosainkra, amilyenek az �r�k. �gy mi�nk a v�r. Mi, Keeperek elv�gezz�k a Ritu�l�t, �s hatalmasra n�tt Manat�runkkal elpuszt�tjuk a ir�lyt �s lovagjait. Biztos siker, a Dummerek megb�zhat�nak t�nnek. Azok is voltak a harc alatt, s a csata ut�n �k k�pezt�k f� hader�nket. A h�s�k napja le�ldozott.

14. fejezet

Lopakod� hal�l

 Akit ma legy�zhetsz, az ne �lje meg a holnapot – tartja a h�res Keeper mond�s. A mi hadj�ratunkra is igaz volt ez. A Dummerek hamar meg�rtett�k a tervet, �gy most, a m�sodik nap est�j�n m�r a v�r pinc�j�nek fal�n�l voltunk. A hadm�veletet �jjel kezdt�k meg, addig a falat sem bontottuk ki. F� a biztons�g. Azt�n amikor elj�tt az id�, bet�rt�nk a pinc�be, �s a r�st egy ill�zi�val elt�ntett�k. �gy benn�nket az alag�tban nem vehettek �szre. A Dummerek elt�ntek, s csak halk neszekb�l k�vetkeztethettem arra, hogy bent vannak a v�rban. Ott �lt�nk a fal mellett, �s magunkba m�lyedve gondolkodtunk.

 Gy�ny�r� l�ny Caranloth, nem is tagadhatom. �s tetszett nekem. Tudom, hogy nem lenne szabad, de szeretem �t. B�r ezekben a percekben nem �rzelg�snek volt itt az ideje, ezek a gondolatok �pp most futottak �t elm�men. Alig egy �r�t v�rtunk, amikor a Dummerek hirtelen megint ott teremtek mellett�nk.

-Jelentem, senki sem �lte t�l a harcot az �r�k k�z�l. Az tetemeket elt�ntett�k, a mieink m�r be�lltak a hely�kre. M�r csak az ill�zi�t v�rjuk, uram.

-K�sz�n�m a jelent�sedet Glaron. Most mi elmegy�nk. Ti vigy�zzatok, nehogy valaki �szrevegye az ill�zi�-falat.

 Az ill�zi�k m�r el� voltak k�sz�tve, egy pillanat alatt a Dummerekb�l �r�k lettek. Bes�t�ltunk a v�rba. A k�mek r�szletesen ismertett�k, melyik szob�ban laknak a kir�lyfiak. Most mindh�rman oda igyekezt�nk.

 Az ajt� nyitva volt, halv�ny f�ny sz�r�d�tt ki. Erre nem sz�m�tottunk. Nem alszanak. Az egyik kir�lyfi ott �l az �gy sz�l�n, �s egy vastag k�nyvet olvas. Amikor befordultunk a sarkon, feln�zett.

-Ap�m, te vagy az? – k�rdezte.

 Kih�ztam a kardot a tokj�b�l.

-Ki vagy te, ott, a s�t�tben? Mondd meg a neved!

 Kil�pt�nk a f�nybe. A gyermek arca els�padt, �s ord�tani kezdett. Testv�re fel�bredt a l�rm�ra. Hallottuk, amint m�g�tt�nk faajt�k csap�dnak ki. Hisz a lovagokat nem �lett�k meg… de nem sz�m�tottunk arra, hogy ez a kis gyermek ilyen k�s�n �bren legyen. Caranloth, aki h�tul maradt, �szrevette a mellv�rtben �s �jjeli nadr�gban rohannak fel�nk. A hercegek kardot r�ntottak. K�pzett v�v�kkal �lltunk szemben. A Dummer �r�k a nagy l�bdobog�sra �s a harci ki�lt�sokra benyomultak a folyos�ra, �s felvett�k a harcot a Lovagokkal. A megszeppent h�s�k nehezen fogt�k fel a helyzetet… saj�t �reik megt�madj�k �ket? De lassan csak �szbe kaptak, �s minden tud�sukat latba vetve a harc forgatag�ba vetett�k magukat. J� n�h�nyuk elesett �s sz�tv�rzett a harcol�k l�bai alatt. F�l�nyben voltak. De mikor harcba sz�llt Eromoth �s Caranloth is, az es�lyek kiss� kiegyenl�t�dtek.  �n a k�t kir�lyfival viaskodtam. A harmadikat m�g az �gy�ban sz�rtam le. Egyik�knek m�lyen belev�gtam a has�ba, de m�g �gy is harcolt a pokolfajzat. A k�vetkez� csap�sommal elh�r�tottam m�sikuk csap�s�t, �s m�g lend�letb�l megfordulva �tv�gtam az im�nt hasbasz�rt ifj� mellkas�t. �m ek�zben a m�sik gyermek eltal�lt engem, s kardj�nak peng�je felhas�totta az oldalamat. Egy �jabb hatalmas csap�st m�rtem r�, �gy gerincig f�lbe v�gtam a fej�t. Lassan eleresztette kardj�t, �s a f�ldre hanyatlott.

 Nem t�l felemel� �rz�s ilyen fiatal �s �leter�s embereket legyilkolni… de a „szemet szem�rt, fogat fog�rt” alapelv itt is �rv�nyes volt. Apjuk b�ne miatt b�nh�dtek. Ha most nem halnak meg, a kir�ly p�ld�j�t k�vetve �k is ellen�nk fordultak volna. De m�r nem lesz r� lehet�s�g�k.

 Otthagytam a v�rz� holttesteket a sz�nyegen, �s a Lovagok ellen fordultam. �gy t�nt, mindannyian ott vannak. �gy… �gy a kir�lyt nem �rzik! Felkaptam a k�t ifj� holttest�t, �s v�llaimra vetettem �ket. Megker�ltem a harcol�kat. Aki r�m t�madt, annak csap�s�t a testekkel v�dtem ki. A csel�dj�raton lejutottam a tr�nteremhez.

 P�nc�los csizm�mmal ber�gom a k�tsz�rny�, neh�z vasajt�t, �s becs�rtetek a terembe. A hossz� asztalok mellett ott �lnek a f�ldesurak �s a lovagrendek vezet�i. �s persze az asztalf�n ott tr�nol a kir�ly.

-Antonius, te aljas senkih�zi! Hogy juthatt�l el id�ig?!

 Azzal odav�gtam k�t gyermeke hull�it el�.

-Fiaim! – ki�ltott, s let�rdelt mell�j�k. – Ezt te tetted, de al�val�, mocskos Keeper! – azzal el�r�ntotta kardj�t. A t�bbi nemes k�vette p�ld�j�t, �gy h�sz j�lk�pzett v�v�val tal�ltam magam egyszerre szemben.

 A v�g elker�lhetetlen. Itt most vagy meghalok, vagy valami csoda megseg�t. Az �let egyszer v�get �r, egy dics�s�ges Keeper sz�m�ra is. Nekem ez lesz a hal�lom? Nem, nem. M�g nem halhatok meg. El�bb ezt a mocskos dikt�tort int�zem el. Ez lesz a v�gs� tettem. Az es�ly oly csek�ly, hogy t�l�ljem ezt a harcot. M�r tal�n �rtelme sem lenne tov�bb �lnem. De ekkor �tvillant agyamon a Dungeonom k�pe, Caranloth, �s Eromoth, akik testem f�l�tt s�rnak, l�nyeim, kik h�s�k �ltal haltak meg. Van m�g �rtelme tov�bb halogatni a hal�lt. M�g van mit tennem ebben az �letben. De es�lyem, az m�r nincs.

 El�r�ntottam a kardomat, �s a nemesekkel nem t�r�dve a kir�ly el� �lltam, �s miel�tt megmozdulhatott volna kardom peng�j�t belem�rtottam test�be. Kardom hegy�n felemeltem az �lettelen testet. Eg�sz v�rtezetemr�l cs�p�g�tt a h�s�k v�re. �s a kir�ly v�re. A zsarnok sorsa beteljesedett. Lassan az egykoron b�szke f�rfi m�r nem volt m�s, mint egy v�res h�st�meg, tetej�n egy aranykoszor�val. A nemesek nehezen fogt�k fel amit l�ttak, �s hogy m�r nincs, ki parancsoljon nekik. Az el�bbit lassacsk�n csak-csak meg�rtett�k, de azt, hogy nincs �rtelme harcolniuk, azt m�r nem. Gyorsan �tugr�ltak az asztalok f�l�tt, �s fel�m rohantak. A harc v�gk�pp egyenl�tlen volt. Egy a h�sz ellen: kicsit sok lenne ez m�g egy Keepernek is. De tal�n egyvalakinek nem… aki halhatatlan…

 Megid�ztem a Reapert, a harcosok sereg�nek k�zep�be. A felcsap� l�ngok m�ris meggy�jtott�k egyn�mely nemest, de a t�bbiek is megr�m�ltek �m. Ilyet m�g nem l�ttak. De nem fognak tudni r�la, mes�lni. Horny elem�ben volt, kasz�j�val hamar igen sokukat a jobb l�tre szender�tette. �d�z harc folyt itt is, az emeleten is. Ezen a csat�n m�lt minden: eddigi munk�ss�gunk gy�m�lcse, �let�nk �rtelme.

 �trohantam a termen, �s felszaladtam seg�teni Keepert�rsaimnak. De m�r nem volt mit. A s�t�tben is j�l l�tszottak a hullahegyek a sz�nyegen. Dummerek �s h�s�k egyar�nt fek�dtek ott. M�r csak egy p�r k�zd�tt, de amikor oda�rtem, a lovag �pp lesz�rta a Dummert. Azt�n � maga is a f�ldre roskadt sebeib�l v�rezve. Beljebb s�t�ltam a s�t�t folyos�n. A sarkon t�lr�l besz�dfoszl�nyok sz�r�dtek ki. Arra lopakodtam, �s kin�ztem a fal m�g�l. Caranloth is t�l�lte a harcot. �s Eromoth is. B�r ne tette volna.

 Ezt a hatalomt�l elvakult gener�ci�t m�r kezdtem meggy�l�lni. Sok ez az �n agyam sz�m�ra. T�l sok. Ennyi �rul�st… �s mindenkiben, akiben eddig b�ztam, el�rult vagy meghalt. Kiv�ve Caranlothot, de lehet, hogy �r� is ez a sors v�r. S�t�t id�ket �l�nk. �s most Eramot is megb�n�totta a hatalomv�gy, az egyeduralkod�s v�gya. A besz�lget�st hallgattam.

-Nos, dr�ga Caranloth, ennyi volt neked a haland� vil�gban val� �let. Most visszaker�lsz a pokolba. Azt�n felkutatom azt a balga Aranit is. J�l kiterveltem �m �n ezt az eg�szet. Biztosra mentem. A Dummerek legyilkolt�k a riv�lisaimat. Azt�n �n legyilkoltam a Dummereket, �s most tess�k: itt vagyunk h�rman ebben az �don k�ri�ban, ami m�r csak az eny�m. De ennyi el�g volt. M�r �gy is t�l sokat besz�ltem. M�g az a dr�ga Arani ide…

 Eddig v�rtam. Eromoth a legmocskosabb �rul� eddig. Legyilkoltatja a saj�t sz�vets�geseit, azt�n bar�tai ellen fordul… aljas, mocskos, al�val� ember. Nem m�lt� a Keeperi c�mre. B�r otthagytam volna a Dungeon k�vezet�n rohadni. Akkor mindez nem t�rt�nt volna meg. �s most tess�k. Ott �ll a t�rdel�, v�res test� Caranloth mellett, s k�tkezes Keeperi kardja �pp lecsapni k�sz�l. A haj�b�l csorgott a verejt�k, p�nc�lj�t Dummerek v�re mocskolta be. Egy vill�mcsap�st k�sz�tettem el�. Kil�ptem a sarok m�g�l. A k�kes sugarak nyomban kicsaptak kezemb�l, �s a felk�sz�letlen Keeper k�nok k�njai k�zt bukott a f�ldre. De folytattam a var�zslatot. Ennyit t�l�lhet egy Keeper. Eromoth test�b�l �ml�tt a v�r�s ned�. Egy perc jajvesz�kel�s, ord�t�s ut�n kilehelte a lelk�t. �reztem mint �ramlik ki a Mana test�b�l, s hagyja el a l�lek a testet; az �n f�l �letem. Most visszasz�ll bel�m, �s �jra teljesnek �rezhetem magam. Er�snek �reztem magam.

 Gy�zt�nk. Mindenki m�s meghalt vagy elmenek�lt, csak �n �s Caranloth voltunk a s�t�t folyos�n. A l�ny a v�res f�ld�n t�rdelt, b�re s�padt volt, s minden �z�ben reszketett. Szakadt ruh�i al�l az ablakon besz�r�d� holdf�nyben feh�rnek l�tszottak v�llai, combjai, h�ta. Lassan felemelte a fej�t.

-K�sz�n�m, amit �rtem tett�l, Arani. Eromoth �rul� volt, �s az�rt akart elpuszt�tani egy Dungeont �s legjobb bar�tait, hogy egyed�l uralkodhasson ebben az �tkozott vil�gban. De m�r meghalt. K�sz�n�m, Arani. V�ge. Gy�z�tt a Keeperek Tan�csa.

-Igen. Gy�zt�nk – azzal a l�ny, aki az�ta felk�sz�l�dott a hull�k k�z�l, karjaimba borult. Szemeib�l patakzottak a k�nnyek. �des pillanatok voltak ezek, eg�sz �letemben eml�keztem r�juk. El�sz�r adattak meg nekem vil�gi �r�m�k hossz� �s viszontags�gos �letemben.

15. fejezet

Keeperek Birodalma

 Az ezt k�vet� napokon a v�r h�sport�lj�nak �talak�t�s�val foglalkoztunk, hogy szeretett alvil�gi l�nyeinket idejuttathassuk. El�sz�r Impek �rkeztek: az �gyes munk�sok eltakar�tott�k a harc nyomait. �gy v�lt�k, ez a v�r megfelel, hogy birodalmunknak, a Keeperek Birodalm�nak k�zpontja legyen. Lassank�nt �rkeztek m�s l�nyek is: Goblinok, Bile D�monok, Pinky D�monok, �s m�g sok m�s pokoli harcos. �n �s Caranloth szerelmi boldogs�gunkat �lvezt�k, s a csod�s, m�l� �rz�s m�mora eg�sz test�nket hatalm�ba ker�tette.

 Mi voltunk a Keeperek utols� sarjai, kik a f�ld al� szorulva �lt�k hossz� �let�ket. Mi voltunk a Keeperek dics� f�ldalatti vil�g�nak harcosai. �let�nket, mint annyi m�s Keeper is, Dungeonunknak szentelt�k. �m a Keeperek k�z�tt is akad olyan, aki nem el�gszik meg gazdags�g�val, hanem egyre t�bbet �s t�bbet akar. �r�juk az a sors v�r, mint Eramra, Nemesisre �s Eromothra. De m�gis a Keeperek dics�s�g�t �k is meg�rzik: gyermekeket nemeznek, �s majd egy sz�p napon, mikor a h�s�knek eleg�k lett a sok Keeperb�l, a b�rt�nben elmes�lik gyermekeiknek azt, hogy milyen is volt azel�tt. De ezek az �rul�k m�r nem is Keeperek, hanem csup�n egy let�nt vil�g sarjai.

 �n �s Caranloth boldog, teljes �letet �lt�nk, ifjabb Keepereket nevelt�nk fel; de �k m�r nem Keeperek. M�g mi a s�t�t, f�ldalatti vil�gban l�ttuk meg a „napvil�got”, �k m�r ebbe a f�nyes, haland� vil�gba sz�lettek. �k is megtanult�k mindazt, amit nekem ap�m vagy tan�t�mesterem, esetleg Methos tan�tott, de nekik m�r nem volt akkora sz�ks�g�k ezekre a tan�t�sokra, mint r�gen minek�nk. Nem a Keeperek nemzet�nek tagjai �k, hanem csak �rnyai az �si vil�g urainak. Egyik�k sem l�tott S�t�t templomot, Sz�vet, vagy egy Dungeon-folyos�t; �k csak a haland� vil�got l�tt�k. �k voltak a Keeperek utols� sarjai. Az � gyermekeik m�r nem lehetnek, �s nem is lesznek azok. A Dungeon Keeperek kora lez�rult. De egyvalamiben mindig egyet�rtett�nk: gonosznak lenni j�.