MenzaMentesMozgalom

(Az itt szereplő információk nagyrészt az általános iskolai étkeztetéssel kapcsolatosak. Nem minden iskolára igazak, csak némelyekre. Természetesen létezik kultúrált menza is. A gimnáziumban, ahová most járok, ez a kiáltvány nem igaz. A kiáltvány tartalma ismeretterjesztő jellegű.)

Bevezető

Ím, ez itt a híres-hírhedt MenzaMentesMozgalom kiáltványa. A MenzaMentesMozgalom név nem teljesen takarja a valóságot: nem vagyunk mi a menza ellen, hanem csak nem értünk egyet a manapság adott menzával, és egy-két "érdekes" gusztustalanság szemet szúrt nekünk. Persze ezen jól felháborodtunk és felbátorodtunk, így megalakult az MMM és ez a kiáltvány is. Ha esetleg szeretnéd a menzát, akkor ez a kiáltvány nem neked való. Persze csodálnám, ha valaki e miatt tenné le. Elfogadhatóbb indok az, hogy az itt olvasottak miatt megy megnézni, mi is van abban a drágalátos jó "ételben".

A menzáról összefoglalóan

Nos, ide összegyűjtöttük a menza előnyeit, és általunk - vagy az alszervezetek által - látott vagy hallott "aprócska" hibáit. Megjegyzem, utóbbiból jóval több van. Hangsúlyozom: az itt leírtak nem minden hely menzájára vonatkoznak, hanem csak néhány (jónéhány) iskola ellátására, kiszolgálására. Fontos tudni, hogy itt nem meséket meg ákombákomokat írtunk le, hanem a tényleges tapasztalatokat. További "jó" "étvágyat"!

A menza előnyei:

- Egy ötcsillagos étteremhez képest olcsó.

- Nem kell főzni.

- Ha valaki siet az iskolából valahová, és nincs ideje otthon enni, akkor a menza fogyasztása is megteszi. Talán. 12 éves kor alatt.

- Remek indok a másnapi dolgozat kihagyására.

A menza hátrányai, hibái:

A továbbiakban leírt dolgokat nem ajánljuk 18 éven aluliaknak, menzapártiaknak, fejlett vizuális képzelőerővel rendelkezőknek.

A menza minősége: csapnivaló. Az elmúlt évben már a celluxtól a húsba sült hajszálakon át jó ég tudja mi mindenre bukkantunk már. Ezek után jobb meggondolni, hogy lehet jobban elviselni: ha nem nézel oda, vagy ha tudod, mi vár rád.

A menza mennyisége: nos, ez egy érdekes téma. Ugyanis, kb. kéthetente egyszer legalább kapunk "tejberizst", "tejbegrízt" vagy "csokis piskótát". Mindez szép és jó - lenne-, csak egy apró baki van. Mit adnak mellé olyat, amivel jóllakhatok? Megmondom: levest. Hogy ezt miért nem fogyasztjuk el, arról lent bővebben. Namost, így marad ez akis édességszerűség. Ez egy elsős gyereknek úgy talán még elég is lenne. Csak az a probléma, hogy a nyolcadikos tanulók ugyanannyit kapnak ugyanabból. Egyik MMM tag például igen jóétkű, otthon vacsorára megeszik egy családi pizzát egymaga, ha éhes. Erre, befizet a menzára, és mit kap? Egy kis adag "rizst", még kevesebb "hússal". Mellesleg a "hús" 50 százaléka bőr.

A levesről: amit itt most olvashattok, az csak egyes iskolák leveseire vonatkozik, nem mindre! Szóval sok iskolában a levest kiteszik az asztalra - délben -, aztán hagyják, hadd szedjen belőle, aki akar. Már ha akar egyáltalán valaki. De mondjuk, hogy akad. Köztünk is akadt. Nos, a menzán kapható levesről nem lehet megállapítani, mi is akarna lenni. Mert hogy abban minden van, az biztos. Szó szerint. Például leggyakrabban hajszálak. Meg fonaldarabkák.  Ezt fokozzák még a legtöbb iskolában megtalálható roppant kultúrált diákok, akik a második "fogás" egyes elemeit, példának okáért a rizst, belekanalazzák a levesestálba. Amiből ugye majd még további osztályok ennének. Emellett a másik baki: ugye a levest délben teszik ki, amikor az alsós osztályok érkeznek. Aztán utána még fél háromkor jön az utolsó osztály... Tudtommal ebédre meleg ételt szokás enni.

Az ivóléről: ez szintén nem minden iskolára vonatkozik! De amire igen, az nem túl fényes jövőjű menza-kultúra terén. A helyzet érdekes. Az ivólé ugyanis semmire sem jó: olyan édes, hogy a szomjat nem oltja, ízéről no comment, és még ott van az ezzel kapcsolatos fertőzésveszély. A helyzet a következő volt: az egyik tag vitte vissza az üres tányért, és az ivólevet. Nem nagyon, de beleivott már. Erre mit csinál a konyhásnéni? Megnézi, hogy nem hiányzik sok e belőle. Nem hiányzott. Erre ő következtetett, hogy nem ivott bele a fiú. Na vajh' mit csinál? Visszateszi a még érintetlenek közé! Komolyan! És akkor mi lett volna, ha mondjuk a gyerek TBC-s? A következő ártatlan tanuló is elkaphatja! Vagy akár még komolyabb gondok is adódhatnak. És ekkor felvetődik a kérdés: honnan tudjuk, hogy érintetlen az az ivólé amit nagy bátran megiszunk? Ej ,ej!

Az evőeszközök tisztasága: ez nem igazán általános, de van rá precedens. Sok helyen a menzástányért meg mindent tálcákra raknak. Ahol mi menzáztunk, ott a tálcáról csöpögött a mosogatólé. És ez még semmi ahhoz képest, amilyen szaguk van. És hogy a mosogatás jelei ellenére is menzamaradványok voltak rajta! De nézzük a többit. Kés, villa, kanál. Belnéztünk a tárolójukba, és nemegyszer úgy döntöttünk, inkább kimegyünk, és átmossuk mi is az "evőeszközöket". Persze nem tehettük meg. Szintén példa: a tárolóban "káposztamaradványok" voltak. Ez még nem is akkora baj. A probléma az, hogy "káposzta" két nappal azelőtt volt... Aztán a tányér. Ha már kiszedték a menzát, már nem látszik, mi is van a tál alján. Persze kipróbáltuk, hogy csak húst kértünk. A tányér tocsogott a mosogatólétől újfent. Aztán másik példa: főzelék volt. És az egyik MMM tag száradt főzeléket talált a tányér szélén! Miszerint nem mosták el a tányért!!! Mivel magyarázták ki? Azzal, hogy a főzeléket már régebben kiszedték, és csak az száradt ott meg. Másik változat, hogy a konyhás betette a főzeléket a sütőbe. Nade minek? Miért csak egy helyen lett olyan a tányér? És ugye ha ennyire régen kiszedték a főzeléket, akkor mióta lehet azt meleg ételnek nevezni? Hajaj.

A kiszolgálásról: a kiszolgálás minősége gyakran nem a legjobb. A diákokat megvárakoztatják, az "ételt" a tányér mellé szedik, aztán leszidják a gyereket, hogy miért eszik gusztustalanul, a sütiből felismerhetetlen részek maradnak meg...

A szállításról: érdekes problémák adódtak már a menza kiszállításánál is: volt rá példa, hogy annak ellenére, hogy mindenki befizette a menzapénzt, sokkal kevesebb hús érkezett. Ebben az az érdekes, hogy épp egy egész tűrhető menza volt. Na, hogy korrigálták? Másnap főzelék volt, nem a legjobb fasírttal. És persze ebből kettőt adtak. Namost egy olyan rántotthús, amiből kevesebbet szállítottak ki, ezermilliószor jobb, mint ez a fasírt. Már pedig én nem két ilyen kis fasírtért jöttem menzázni! Hajajaj!

A menzagyümölcs: A menzagyümölcsükről semmi jót nem tudok mondani, max annyit, hogy a seminél valamivel jobb. Próbálkozásnak megteszi. Sikertelen próbálkozásnak, persze. A gyümölcsök ugyanis úgy néznek ki gyakran, mintha direkt valami szadista manus késsel-villával szétszedte volna. Villanyomok a banánban, grand canyon az almában... amúgy az alma legtöbbször lyukas. Magyarán a menzán bebizonyították, hogy a finom gyümölcsöket is el lehet rontani.

A „kompót”: A kompót olyan, mint a menzagyümölcs, csak édesebb, és még eredeti oly csekély vitamintartalmát is elveszti. Ami alatta van lé, az vagy a kompóthoz tartozik, vagy csak a mosogatólét cukrozták be, nekem mindegy, úgyse jó semmire. Szerencsére nem gyakran kapunk ilyet, mert ugye biztos drága a cukor, aztán csak almára meg menzára tellik.

A figyelmességről: Nos, ez megint csak a kiszolgáláshoz nyúlik vissza: alapvető hiba ugyanis, hogy sosem olyan evőeszközt adnak, amilyen kéne. Volt például olyan, hogy paradicsomos káposztamenzához villát és kést adtak, de olyan is előfordult, hogy a sütihez kanalat kaptunk. A kanál-kés párosítás amúgy gyakori, csak semmi értelme. Hangsúlyozom még itt a mellészedést, azaz hogy a tányérba a lehető legkevesebb menza jut, mivel nagy része a tálcán landol.

Egy átlagos menzanap

Fél három. A hatodik óra, ami testnevelés volt, épp véget ért. Izzadtan bevonultunk a menzába. Előttünk kilóméteres sor. A négy asztal közül csak egynél ülnek, de azt mondják, nincs hely. Már állni is alig bírunk a kimerültségtől. Az alsós osztály, ami miatt nem ülhetünk  a többi asztalhoz, késik. A sor centiről centire halad. Mindannyiunknak jól esne már leülni, és beszélni valami viccesről. Végre halad a sor, egy tálcát kaparintok meg. Csak két ujjal fogom, mert nem szeretem, ha a kezem csupa mosogatólé. Egyik még aktív osztálytársam az arcomhoz nyomja a tálcáját, így a szagtól émelyegve rúgnék bele egy nagyot, de már nincs hozzá elég erőm. Sorra kerülök. Hű, de jó is- gondolom nagy naivan- csakhogy ép most jött be egy tanár, és ugye a konyhás azzal van elfoglalva, hogy neki válassza ki a legszebb húst, és a mi adagunk dupláját kimérje neki. De jó fél óra várakozás után hozzám fordul, egy mosogatólétől csöpögő tányérba belevág egy kis adag rizst meg egy darabka bőrt, de úgy, hogy a fele már a tálca mosogatóléóceánjaiban úszkál. Odabotorkálok az asztalhoz, és leülnék, de közlik velem, hogy oda nem ülhetek, mert jönnek a kicsik, és nekik kell az az asztal. Grrr. Megyek a zsúfolt asztalhoz. Csak egy hely szabad: szemben és mellettem olyan gyerekek ülnek, akik tegnap a megverésemmel fenyegetőztek. Beszélgetésnek lőttek. Így unalmamban jobban szemügyre vehettem az előttem lévő kis kupackát, és kiszedhedtem belőle a celluxot meg a hajszálakat. Hurrá. Fogom az életlen, kicsorbult kést, és megpróbálom elvágni a bőrt, hátha találok valami ehetőt is a kéreg alatt. Blah. Inkább a rizzsel kezdek, mert a kés a mosogatólé miatt kicsúszott remegő kezemből. A villával megpróbálom fellapátolni az undok kis szürke izéket a számig, de azok a valamik valahogy mindig leesnek a villáról. Erre még a villa egyik foga beletörik a húsba. Mert igen, volt hús is a bőr alatt! Csak az a baj, hogy már jó tízmillió évvel ezelőtt megkövült. Kábé a jurában. Ennyit erről. Jöhet az ivólé. Meg mehet is, mert messziről lerí róla, hogy már használt. Legalább ötször. Hmmm. És ez a finom süti! Remélem nem veszik észre, amikor visszaköpök egy porcogót belőle... na, ebből ennyi elég is volt. Újabb negyed óra alatt átvergődök a tömegen, és eljutok a moslékosvödörig. Csurig van a finomsággal. No, ebbe csak nem öntöm bele már, gondolom, és beadom az ablakon a tányért. Na, a konyhásnéni visszadaja, vagy inkább dobja, és rámripakodik, hogy kotorjam ki. Pulcsim csupa rizs, de mit se törődök vele, kiöntöm a menzát. Természetesen mind a földre kerül a kupac tetejéről. Erre megint jót ordibál velem, hogy miért is öntöttem mellé. Nem baj, leszegett fejjel, őszinte bűntudatot érezve kilépdelek az ebédlőből, magam mögött hagyva a zajos, diákokkal tömött, aljas helységet.